2012. december 18., kedd

Demokratikus tragikomédia - I. felvonás




Ha az igazságkutatás közben eddig megszerzett ismereteimet röviden összegezni szeretném, azt kellene mondanom, hogy a bűn (áldozati) bakokat, miként a tézist és az antitézist is, a nevető harmadik dobta elénk, hogy megosztottságunkkal is az „ő” ügyét segítsük. És természetesen folyamatos kontroll alatt tartja mindkét oldalt, hogy azok „csatározásából” létrejövő szintézis biztosan kedvező legyen számára.

Akik olvasták korábbi jegyzeteimet, vagy ismerik az Arisztotelész, illetve Hégel féle dialektika alapjait, azoknak biztosan nem mondtam semmi újat. Viszont tapasztalatim szerint, sajnálatos módon ezen információk nem részei az általános ismereteknek. Ezért érdemesnek látom kicsit boncolgatni a témát.

Hogy napjaink egyik meghatározó világnézete a dualizmus, azzal talán nem árulok el nagy titkot. Az élet legapróbb részletében is megjelenik a kettősség, a látszólag két ellentétes erő harca, de vizsgáljuk meg a jelenséget a hatalomgyakorlás, és elnyomás szemszögéből. Miként alkalmazható a dialektika a hatalom eszközeként?
Mivel a gondolkodó emberek tudatra ébredésének több fokozata is lehet, ezért igyekszem több példán keresztül is bemutatni a jelenséget.

Kezdetnek a legjobb talán, ha politikai életből merítünk. Hisz ezen a területen elég egyértelműen kirajzolódik a két „ellentétes” pólus. Itthon többnyire jobb- és baloldalnak hívjuk őket. De szokás még a konzervatív és liberális, vagy Amerikában a republikánus és demokrata tengelyen megosztani a társadalmat. Nem másról van szó, csak megosztásról, de picit azért részletezném.

Politológiai szempontok szerint persze több oldalon keresztül lehetne taglalni a két oldal közti különbségeket, jó magam is tanultam őket, viszont értelmét sosem láttam. Első sorban azért mert nyilvánvaló, hogy miként az élet egyéb területein, úgy a politikában sincs sok közös az elmélet és a gyakorlat között. Legalábbis nagyon nehéz felismerni a tankönyvekben olvasható „jobb oldali értékeket” mondjuk a Fidesz politikájában. De ugyan ilyen nehéz a dolgunk, ha a „bal oldali” értékeket keressük az MSZP-SZDSZ kormány által hozott törvények mögött. Másrészt pedig célszerűbbnek látom a politikai pártokat megítélni tetteik, és azok következményei alapján, nem pedig a magukra erőltetett eszmék szerint. Hogy történelmünk egyik híres kőművesét idézzem, „Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.”
"Ellenzékben", mikor elegek az üres szavak is, hogy képernyőre kerüljön az ember, akkor persze mindkét oldal tudja, mit is kellene tenni, képviselni. Viszont amikor megadatik rá a lehetősét, valahogy mindig elmarad az elmélet gyakorlatba való átültetése. Persze még utolsó útszéli kocsma-politológus is megmondja, hogy a válság miatt kényszerpályára van állítva az ország, mind gazdaságilag, mind politikailag. Lényegi kérdésekben az IMF és az EU diktál. Elég sokszor szajkózta már ezt a TV ahhoz, hogy mindenki elhiggye és tényként kezelje. Meglátás jó ugyan, kényszerpályán mozog az ország, de nem csak az IMF-nek, az EU-nak, illetve a válságnak köszönhetjük ezt, ezek csupán csak eszközök a hálózat kezében.
Persze Viktor megpróbálta eladni magát szabadságharcosnak, de ezt a fajta harcot most hadd ne minősítsem. Akit a Viktor féle "küzdelem" részletei érdekelnek, azok javaslom Elek Attila írásait a Független Szabad Európa hasábjain, vagy weblapján.

De akkor mi szükség erre dualista megosztásra? Merül fel a kérdés bennünk jogosan. Egyszerű, minél megosztottabb egy nemzet, annál könnyebb uralkodni felette.
Szomorú, de a fontosabb kérdésekben még nyílt, külső nyomás nélkül is egyetértés van a parlamenti pártok között. Elég csak monetáris és fiskális jogok privatizálását, vagy az EU-hoz, NATO-hoz való csatlakozást megemlíteni. A „politikailag korrekt” határok közül egyik sem kívánkozik kilépni. (Elsőre talán úgy tűnhet, hogy volt már rá példa, de majd látni fogjuk, hogy ugyanezen játék része az is, csak egy másik „színtéren”.)

Hogy ennek ellenére a társadalom, mégis működjön, ott vannak a huszadrangú kérdések, amiken aztán jókat vitatkozni a parlamentben, vagy politikai műsorokban. Fontos megjegyezni, hogy ezen „vitatott kérdések”, többnyire a korábban egyetértésben meghozott, a nép és a haza szempontjából rossz döntések következményei. Például meg lehet-e élni 47 ezer forintból? Lehessen-e cigizni a kocsmába? A tandíj kérdése stb… Persze biztosan fontos kérdések ezek is, csak az igazi problémáinkat tekintve, teljességgel irrelevánsak. Miért? Mert ha az állam adóbevételeinek közel fele nem adósságszolgálatra menne el, akkor lehet, hogy nem csak 47 ezer forint jutna, vagy akkora vásárlóértéke lenne annak a 47 ezer forintnak, hogy bőven elég lenne…Vagy ha tegyük fel, nem adósságalapú pénzrendszert alkalmaznánk, lehet, általában könnyebb lenne az élet. De az, hogy újra állami tulajdon legyen a monetáris felségjog, az eszébe sem jut egyik oldalnak sem. Még a magát radikálisnak valló Jobbik részéről sem hallani ilyen felvetést. Eddig a talán akkor mentek a legmesszebbre, mikor az államadósság „újratárgyalását” tűzték zászlajukra. Ja, és igen, EU-s zászlót is égettek már, Szegedi Csanáddal meg Novák Előddel az élen… Persze nem állítom, hogy az összes sajtótájékoztatójukat láttam volna, vagy ott lettem volna az összes összejövetelükön. Így persze lehet, hogy hangzottak már el, ennél merészebb mondatok is. De mint már arra utaltam, beszélni könnyű. Azt pedig személyesen tapasztaltam, hogy nem „képes” érdemi lépéseket tenni a Jobbik sem. Mikor nem voltak „képesek” egy jogilag előkészített, alátámasztott transzatlanti kötődésünket megszüntető népszavazási kezdeményezés mögé állni, akkor ezt számomra sikeresen bebizonyították. Magam kerestem meg ezzel kapcsolatban a területileg illetékes „képviselőmet”. De nagyon előre szaladtam, Jobbikról lesz még szó egyébként is majd a következő „szinten”.

De ha már transzatlanti kötődésről beszéltünk. 1992 óta van nekünk egy Magyar Atlanti Tanács nevezetű, „kormányon kívüli” intézményünk.  Ami nem kisebb feladatokat vállalt magára, mint azt, hogy „elősegítse az euró-atlanti elvek és értékek minél szélesebb körű elfogadását a magyar társadalomban”, vagy „terjessze a magyar társadalomban az alapvető európai értékeket és elveket”… Oldalakat lehetne arról is írni, hogy vajon, mik azok az európai elvek és értékek, amikre nekünk, magyaroknak, oly nagy szükségünk lenne… Talán a már említett kamatpénz rendszer? Vagy a szőnyegbombázás olaj és ópium mezőkért? Gyermekek és nők mészárlása talán? Lehetne még találgatni, de érdemes megnézni a MAT taglistáját is. Interneten elérhető, ajánlom figyelmetekbe!

Íme, néhány név a teljesség igénye nélkül: Antall Józsefné dr; Jeszenszky Géza, Keleti György, Schmitt Pál, Simicskó István dr., Medgyessy Péter dr., Martonyi János dr., Orbán Viktor, Fodor Péter dr., Habsburg György, Papp Gábor dr. Baló György.

Igyekeztem a jobbos-balos játszótér mindkét oldaláról megemlíteni neveket, hogy szemléltessem, nincs semmilyen ellentét eme két oldal érdekei és elvei között. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy egyetértésben terjesztik a már említett „európai értékeket és elveket”. Így már talán érthető, sőt talán bizonyított is, hogy nem valósak azok értékrendek, melyek mentén ma a háttérhatalom megosztani igyekszik a társadalmat. Hisz a magát jobb oldalinak (jobb-közép) valló Fidesz és a magát baloldalinak nevező MSZP soraiból is egyaránt találunk tagokat az "Atlanti Tanácsban". De érdemes megvizsgálni, e pártok történelmét is. Miként definiálta magát anno a Fidesz és mivé lett. Illetve honnan, miből alakult meg az MSZP.
Elsőre talán, mikor ilyen fajta megosztást hall az ember, hála a média agymosásának, azt hiheti, hogy két abszolút ellentétes erőről van szó, de látva az elmúlt 20 éve eseményeit, továbbá látva a közös célokat, amiket a MAT-on keresztül képviselnek, remélhetőleg a legelhivatottabb pártszimpatizánsban is sikerül felébreszteni a gyanú szikráját. Meggyőzni nem szándékozom senkit, nem olyan kérdések ezek, hogy érdemes lenen megpróbálni. Annál bonyolultabb dolog ez.

Visszatérve, így már talán a fenti állításom a szintézisről is érthetőbb. Látjuk, hogy a tézis, ami jelen esetben legyen, mondjuk a „jobboldal”, és az antitézis, jelenesetben akkor a „baloldal” (ál)küzdelméből miként, és milyen szintézis alakul ki, és milyen érdekeknek kedvez.
A bűnbak a (szaturnália áldozati bakja) pedig igény szerint választható ezen oldalak szereplői közül.
A pártok háttérhatalmi kötődését persze lehetne még részletezni, de ezen írásnak nem ez a célja. Akit érdekelnek ezek a dolgok, az nem egy „kerekasztallal társasággal”, klubbal, lovagrenddel, vagy akár páhollyal fog találkozni a kutatás közben.

Ígértem, hogy még szó lesz a Jobbikról. Nem felejtettem el, de mivel többen is megjegyeztétek, hogy túl hosszúak az  agymenéseim, ezért a nacionalizmus és cionizmus szemszögéből a következő írás fogja bemutatni, ugyanezt a megosztó játékot. Játéknak nevezem, de tudjuk mindannyian, egyáltalán nem játék ez.

Ne feledjétek, közös a célunk, és a közös ellenség igyekszik meggátolni annak elérését! Tehát semmi szükségünk megosztásra!

Folytatásért katt ide!

2012. december 8., szombat

Variáció "világkormányra"




Egységben az erő...arra könnyű rájönni, hogy az emberek EGYesítésének legjobb és talán egyetlen módja, ha sikerül egy mindenki által elfogadható, közös célt találni számukra, és/vagy egy közös ellenséget... Élni, túlélni pedig talán mindenki szeret, szeretne. Tehát egy olyan ellenségkép víziója, ami az egész emberiség túlélését veszélyezteti, tökéletesen megfelel e célnak.
Akik képesek önállóan gondolkodni, azokban talán felmerül, hogy nem is kell vizionálni ezt az ellenségképet, hisz az nagyon is létezik. Ők a nemzetközi háttérhatalom, a cion-szabadkőművesség, a york rítus, az illuminati, a piramis a szemmel, vagy kinek hogy tetszik.



Hatalmuk kiterjesztése érdekében ők "ugrasztanak egymásnak" minket, birkákat, csodás találmányaikkal ők sebzik földanya testét, ők "szórakoznak" az időjárással, génmanipulált sz@rjaikkal, levegőbe szórt mérgeikkel ők siklatják ki gyakorlatilag az egész földi létformát. Akinek szeme van, az ezt látja.

A túlélésünket fenyegető közös ellenség tehát létezik, egyetértés az ellenük való fellépésben még sincs. Hol a hiba? Rossz az elmélet? Vagy csak arról van szó, ezt a "közhelyet", miszerint "egységben az erő" az ellenség is ismeri, sőt nem csak, hogy ismeri, velünk ellentétben érti is. Ugyanakkor érti, és párhuzamosan alkalmazza az "oszd meg és uralkodj" elvét is. Ezzel pedig eléri, hogy mi folyton 20-ad rangú kérdéséken vitatkozzunk, a lényegi dolgoktól fényévekre... Az viszont nyilvánvaló, hogy az "egységesítés", ugyan "világ szinten", célja a háttérhatalomnak is. Ehhez szükséges egész földre kiterjedő, egységes világkormány megalakítása. Ily módon kívánják a hatalmat saját kezükben centralizálni. Ennek érdekében alkalmazzák is a fent említett technikákat. Rendszeresen találnak nekünk ellenségképet, többnyire persze a saját soraikból emelnek embereket, mozgalmakat eme "magasztos" feladatkörbe. Félhettünk Hitlertől, a kommunista birodalomtól, a terroristáktól, újabban pedig magunktól, hisz olyan ostobák és gyarlók vagyunk, hogy mint "emberiség", képesek vagyunk tönkre tenni az egész bolygónkat. Mi emberek, és nem az általuk működtetett multinacionális cégek és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra a felelős természet pusztulásáért. Általánosan elfogadott tézis, hogy az egész emberiség felelős a természet katasztrofális pusztulásáért, és még a globális felmelegedésért is.(google: globális felmelegedés svindli) Ez utóbbival már közelítünk a végcélhoz, hisz ez már egy olyan kérdés, amiben érdekelt az egész emberiség, hisz mind ezen a bolygón élünk. Így hát felülről, akarom mondani a háttérből irányítva, a bolygóért aggódni, ideális hivatkozási alap, a globális törvények bevezetésére, a világkormány előkészítésére, de minden bizonnyal még nem elég.

Vannak ugyanis kételkedők, akik ezt átlátják. Jellemzően az "ÉBREDŐK" már csak legyintenek, mikor a globális felmelegedés dogmáit meghallják.Valami súlyosabbra van szükség, valami olyanra, ami az "ÉBREDŐK" világképébe is beleillik. Valami olyasmi óriási volumenű dolog, ami ugyanakkor szintén az egész emberiség túlélését fenyegeti.

Elég komoly kritériumok, meg lehet ennek felelni?

Igen, a "világok harcának" gondolata tökéletes megoldásnak tűnik. Jön az idegen civilizáció, ami annak ellenére, hogy állítólag jóval magasabb fejlettségi szinten van, mint az emberiség, mégis ugyanazzal a pusztító habitussal van megáldva, így hát jönnek és ki tudja miért, de elpusztítják a földet...Ha csak, végre össze nem fog az emberiség, döntéshozóit egy globális hatalmi szervbe nem tömöríti, és együttesen fel nem lép az alienek ellen.

Azt mégsem teheti meg a háttérhatalom, hogy saját magukat jelöli meg közös ellenségnek...viszont mivel szükség van rá jönnek az UFO-k. A technológia már rég adott hozzá, hogy holografikus kivetítővel UFO-kat varázsoljanak az égre (keres: Blue Beam Project), továbbá tucatnyi UFO-ja van a CIA-nak is. Az ébredő blog oldalak szinte mindegyike UFO-lázban ég. Egymást érik a csodás gabonakörök, amik közül szinte minden másodikban, valami háttérhatalmi szimbólumot lehet felfedezni. Közben tömegek várják a "nagy találkozást".


Tehát a helyzet adott, és amint Alan Watt és William Cooper is alátámasztja, nagyon is valós annak veszélye, hogy a világkormány megalapítása, egy (ál)ufo támadás következménye lesz.

Külön kell tehát választanunk az "ősi idegenek"-t és a az új kori (new age) ufo jelenségeket! És persze érdemes több szempontból megvizsgálni a dolgokat!

Elgondolkodtatóak az alábbi sorok is...Blue Beam projektről a Jelenések könyvében?



13. 
És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára.

14. 
És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.
 


A "földönkívüliekről":




Hogy  mi is az a Blue Beam Project?


Folytatásért katt!