Három Tarka Magyar Marha

Hol volt, hol nem volt, a Dunán túl, vagy talán innen
Ott, hol boldog, vidám s szép minden.
Magyar ég alatt a magyarságnak végtelen rónáján,
Ahol a madár sirály, rigó, fehér gólya vagy épp fácán.
Történt ezen a gyönyörű tájon, mely szebb minden álomnál,
Pont milyennek Petőfi látta a „nyári napnak alkonyulatánál”.

A „sárga föveny-szőnyegen” békésen három cimbora,
Bimbó, Böske, Béla, a három tarka magyar marha.
Tűző nap fénye olykor ugyan a szemüket szúrta,
Ám ezt leszámítva, nem volt a csordának semmi gondja.
Félelem nem volt bennük, nem ismerték.
Bajban, ahogy kell, egymás hátát védték.



Mígnem egy egyszer aztán, egy aranyló hajnalon,
Kelet felől a csorda felé egy éhes oroszlán araszol.
Szemei lángolnak, már csorog a nyála,
Kiéhezve támad a magyar marhákra. 

A magyar csapat viszont tudta, ilyenkor mi a dolga,
Nem csoda, üres maradt hát az oroszlán gyomra.
Csalódottan bandukolt a folyó partján,
De látott ő már egyet-mást hosszú útján.

Hamar rájött, hogy a lakmározásnak mi a módja,
Gogy kerül majd mégis marha az oroszlán gyomrába.
Hárman együtt túl nagy falat,
  A megosztás cselével viszont sikerrel járhat.

Kis idő múltán aztán, mikor az egyik tarka
A Tisza vizéből a szomját oltotta,
Az oroszlán nyájasan megszólította:

- Böske, milyen szép szarvad van,
Neked van a legszebb a csordában!
Kár, hogy közéjük nem szorult semmi ész,
Ezért is lehet Bimbó a vezér.

- Böske vagyok nem buta!
Ezt neked mégis ki mondta?

- Na vajon kicsoda? Hát mégis van alapja?
Nekem ezt bizony büszkén Bimbó taglalta!
Ő a vezér, s te a szolga, ezt Béla is tudja.
Vagy talán hazudott volna?

-Ó, hogy szarna madár a szarvára,
Vagy állna hentes bárd a hátába!

Morgott Böske, az csak oroszlán tovább hergelte.
Sőt, szegény marhával még azt is elhitette,
Hogy a szegfűt legel naponta,
Attól még nagyobb lesz a szarva.

Később a folyó partra Bimbó érkezett,
És a sörényes vele is ugyanígy tett. 



- Bimbó, hogy te milyen érős és izmos vagy!
Te vagy a legizmosabb a tagja a csordának.
Legalább a patád nagy, ha már az észnek híján vagy!
Ezért is lehet Béla a feje a bandának.

- Bimbó vagyok nem buta!
Ezt neked mégis ki mondta?

- Na vajon kicsoda, gondolkodj csak okoska!

-Ó, hogy szarna madár a szarvára,
Vagy állna hentes bárd a hátába!

Tombolt Bimbó, és az oroszlán folytatta.
A vicc kedvéért őt rábeszélte a narancsra,
Mondván jó hatással van az izmokra,
Készüljön vitaminnal a csatára.

Utolsóként az ifjú Béla került sorra,
Természetesen neki is hasonló lett a sorsa.

- Fiatal vagy Béla, viszont eszed, mint a borotva,
Biztosan te vagy a csordád legokosabbika!
De ilyen gyáván és gyengén, könnyen elfúj az őszi szél,
Biztosan ezért lehet Böske köztetek a vezér.

- Béla vagyok nem gyáva!
Ezt neked mégis kimondta?

- Tudod te azt Béla! Azonnal öltözz díszmagyarba!
Mutasd meg neki, milyen az igazi magyar marha!

Másnap aztán a felbőszült három marha
Dühösen a szarvaikat egymásban mosta.
Mikor mindezt az oroszlán meglátta, nevetve konstatálta:

- Vacsorára három marha, ráadásul egymást tálalva…