2015. április 11., szombat

A Világméretű Dialektikus Csapda


Következzen egy hirtelen felindulásból elkövetett dialektikus "külpolitikai kitekintés". Avagy inkább csak "nézelődés", résnyire nyitott szemekkel.
(Ha túl hosszú, akkor az a baaj!)

Viszont bízom benne, hogy gondolatébresztőnek, esetleg még vitaindítónak is megteszi! A bejegyzés apropójául egy közel egy éve lezajlott találkozó szolgál. Főszerepben a kétfejű sasos csillagosok.

Geopolitikai pozicionálás


A találkozót 2014 júliusában tartották Oroszországban. Egész pontosan Vladimir Putyin, az orosz (báb)elnök fogadta az izraeli szefárd (saját állításuk szerint) zsidó rabbik delegációját. Yitzhak Yosef főrabbit, Yisrael Meir Lau korábbi főrabbit, Berel Laza-t Oroszország főrabbiját illetve az "Európai Rabbi Központ" további tagjait.

A beszélgetés során Putyin biztosította a rabbikat, hogy "közelről figyeli az izraeli eseményeket" és "támogatja Izrael saját állampolgárai védelmében tett törekvéseit."

Ismerve az askenáci terrorállam önvédelemről alkotott véleményét, ez nagyjából annyit jelenthet, hogy Putyin támogatja (többek között) a Palesztin nép már ismert módszerekkel való elnyomását. A római misztérium iskola  eurázsiai tanszékvezetőjeként egyáltalán nem meglepő lépés ez a részéről.

Cserébe a babiloni talmudista kolléga Yosef,  megáldotta Putyint és az ő "isteni királyságát". Mindenki boldog!

Ezek szerint mindenesetre nem csak kis hazánkban divatos manapság Putyinra, mint ultimét megmentőre gondolni. Hasonló a helyzet Izraelben is. Ésszerű-e viszont olyantól segítséget remélni, aki elkötelezettje az askenácionista törekvésnek?
(Palesztin kollégáink is sokra mennek a "Muszlim Testvériség" által irányított pártok segítségével...)

"Senki sem szolgálhat két úrnak!" - Máté 6:24

 

A "nyugati" ízlésre szabott "keleti" propaganda bámulatos gyorsasággal, nagyjából szűk két év alatt felépítette Putyin új, a további tervek lebonyolításához szükséges világmegmentő imázsát. Egyre nagyobb tömegek előtt tetszeleg a potenciális megmentő szerepében. Sőt, a nemrég még az USA elnökével szorosan együttműködő, segítőkész Putyin, ma már szinte egy személyben testesíti meg az egész atlanti struktúra kizárólagos alternatíváját.
Talán páran emlékeznek még arra, mikor A WTC tornyokat ért támadás után,  Bush legnagyobb segítőjeként lépett a világ elé. Bush-sal vállvetve a gonosz terroristák elleni harcban. Még a szupertitkos információit is átadta anno, ma már viszont Obamát fenyegetve leleplezné ugyanezt az esetet.



Ki kivel van?

 

Oroszország Kazahsztánnal és Kínával karöltve, a BRICS államok támogatásával roham tempóban építi az Eurázsiai Uniót, illetve a hozzá kapcsolódó világszintű monetáris és gazdasági rendszert. Ezzel gyakorolva (látszólag) egyre nagyobb nyomást a "nyugati tömbre" és annak vezető képviselőire.

Az előadás tökéletes, az apróbb árulkodó "hibáktól" eltekintve mindenki tökéletesen játssza a szerepét, ennek köszönhetően a "atlanti modell" szkeptikusai mondhatni logikus lépésként keresnek "menedéket" Putyin karjaiban. Így az ő arcával fémjelzett "ellenpólus" dinamikusan fejlődhet.

Vélhetően mindez a színjáték csupán egy eszköz a cél érdekében. Nem számít, hogy éppen ki tetszeleg az ügyeletes jó-, vagy rossz fiú szerepében! Nem számít mit mondanak, mikor éppen arról beszélnek, hogy miért "kell megvédeni mindenkit a másiktól"! Még az sem lényeges, hogy a kettő közül melyik nyer! Akár a választásokon, akár a háborúban.
Az tézis és antitézis harca nem egyéb, csak színjáték. Csak a vesztesek választanak közülük. A bábmestereket a végső szintézis, az "utolsó" új világrend ideája motiválja.
Kirill moszkvai pátriárka és Putyin, szülinapi buli

Az építést, főleg egy új világrend építését pedig meg kell, hogy előzze a rombolás. Hogy a "régi" helyet adjon az újnak. Magához a romboláshoz viszont nem kell különösebb sok ész és tehetség. Azt az agyatlan embirkák is el tudják végezni. Elég csak két (látszólag) ellentétes pólus mentén megosztani őket, majd logikus, elfogadható alternatívaként tálalni a háború gondolatát számukra. 

Az orosz medve vehemenciáján felbuzdulva egyre többek barátkoznak meg az újabb világháború gondolatával.
Jóságos Putyin végtelen erejében és szeretetében bízva, elfogadható alternatívaként tekintenek problémáik, háborúval történő megoldására. Viszont egymás kaszabolása semmilyen körülmények között nem lehet elfogadható alternatíva!
 
Kellően felfegyverezve, a hazug, mesterségesen kreált ideológiák mámorában a "felbőszült nihilisták tömege" szívesen lerombolja a régi rendet, sőt még egymást is kiirtják grátisz.

Miközben a pólusok egyre inkább kirajzolódnak, az is egyre tisztábban látszik, hogy a "rejtett kéz" kontroll alatt tartja mindkettőt.
 
Apropó Kína! Alábbi cikkből kiderül, hogy miután Izrael történelmi jelentőségű kereskedelmi megállapodást írt alá Japánnal, most ezt igyekszik megismételni Kínával is.

Matthew Festing és Kirill moszkvai pátriárka

Minél kiegyenlítettebb a tézis és az antitézis potenciálja, annál nagyobbat durran, mikor "egymásnak feszül" a kettő. Így megfelelő erővel képes pusztítani, helyet adni az új világrendnek, a "konfliktus" előre eltervezett szintézisének.

Ahogy azt az előző évszázadok példája is mutatja, egy új világrendhez előbb egy új világháború, vagy egy (korábban már "beígért") világméretű felforgatás -világforradalom- szükséges. Globális problémára globális megoldás. Logikus,nem?

Forradalom vagy felforgatás?
Válasszatok!

Jó hír lehet viszont az, hogy ezek egyike sem működik a profán társadalom kül- és/vagy belpolitikai szinten történő bipolusú, manipulált megosztása nélkül. Egyetlen dolog állapítható meg jelen pillanatban teljes bizonyossággal:

Összefogásra van szükség!


Valós, közösségi értékek és célok mentén! Releváns, hitelt érdemlő információkra hagyatkozva, a leginkább célravezető eszközöket felkutatva és kézben tartva!

Ha már "csatába indul az ember", vagy arra "kényszerítik", nem árt előtte alaposan kiismerni az "ellenséget"! Továbbá a "jó térkép a csatamezőről" szintén nélkülözhetetlen! Máskülönben még a rossz arcúak dialektikus csapdájában esve, önmagunk ellenségeiként, egymás vesztét okozzuk! Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a "végén" a maradék túlélő képes lesz magát győztesként ünnepelni, a kevésbé szerencsés embertársai sírjai fölött, az új rend szülinapi buliján.

Ahogy maga a választás, úgy az éppen aktuális jobb- és baloldal is illúzió csupán!


Az a bizonyos csillag két háromszögből áll. A "bejáratot" két oszlop őrzi. Az a bizonyos sas is kétfejű, de még Janusnak is két arca van. Sőt, tovább megyek, amint fent úgy van lent. Kontroll alatt van mindkettő.

Hiába tűnik elsőre logikus lépésnek jobbról balra menekülni, vagy keletről nyugatra, pontosan erről szól a dialektikus csapda. A pólusok játéka a választás illúziója. Egyik szélsőségből jó nagyot lehet esni a másikba!

Mégis, szabad a választatás! Tézis, vagy az antitézis? Szabadon választhatsz, akár rendszeresen is! Sőt, kötelező választani! Ha nem választasz hülye vagy! Jogáról lemondott idióta, aki nem játszik a számára kijelölt jásztótéren. Más kérdés, hogy mindenféle perverz, gátlástalan, a hatalom mámorától elvakult "óvóbácsi és néni" felügyeli ezt a játékot.  

Hidd azt hogy választhatsz és nyugtasson a gondolat:

"Az eltervezett végső szintézis elérésig az összes felkínált, látszólag egymással ellentétes szélsőség közül szabadon választhatsz majd!"


Lehetsz hétköznapi embirka, vagy feketembirka! (Szép kilátások!)

Nem válhatunk a szélsőséges, bipolusú gondolkodás rabjává! A szélsőséges ember könnyedén fanatizálható, majd manipulálható. A bajok pedig ott kezdődnek. Értelmetlenség csak "fekete és fehér" közül választani! A szivárvány sem ilyen egyszerű!

Sokkal inkább érdemes alaposan megismerni a lehetőséget, illetve azok szélsőségeit, hogy segítségükkel megtalálhassuk, behatárolhassuk az arany közép utat. Akár a saját, akár a közösségünk mindennapi életében.
Ha a nép, az egyén vagy kisebb nagyobb közösségek szintjén nem képes ily módon kijelölni a saját jövőjébe vezető utat, akkor aggodalomra semmi ok! Kijelöli számára majd valaki más! Olyasvalaki vagy valakik, akik képesek rá és kellőképpen motiváltak is. Viszont meg van rá az esély, hogy az ilyen út hangulatáról nem éppen az "arany" ragyogása fog majd a "választók" eszébe jutni. Az eddigi tapasztalatok alapján legalábbis.

A hazug értékek mentén zajló kül- és belpolitikai csatározások következtében a hatalom gyakorlásának eszközei egyre távolabb kerülnek annak forrásától, a néptől, illetve a "nép"-et alkotó egyénektől. A helyzet iróniája, hogy az ily módon megosztott társadalom  "börtönének" színvonala is egyre csak hanyatlik a nagy szabadosság ellenére. Lánca vert a nép, de ahelyett, hogy megszabadulna láncaitól, inkább időnként átfesti azokat azzal a festékkel, amit elnyomói tesznek elé. 

/Abban az esetben, ha a "hatalmat" Istentől eredeztetjük, sem sokkal jobb a helyzet. Igencsak nagy a szakadék, és növekszik./

Ki látott már olyan madarat, amelyik felváltva repült hol a bal-, hol a jobb szárnyát használva? Nehéz lenne még egy, az emberhez hasonlóan bolond lényt találni a földön, amelyik működő "egységét" hagyná(?) "kétségbe" hanyatlani. Az emberiség viszont szemmel láthatólag, (legalábbis ahonnan én nézem így tűnik) "kétségbe esett"!
 
Einstein szavait idézve:
 
"Egyetlen probléma sem megoldható azon a tudatossági szintén, amelyen keletkezett!"

Ebből adódóan talán jogos lehet a felvetés, miszerint a "kétség" problémáira az "egység" a válasz! Olyan "egység", ami nem valami ellen, hanem valamiért jön létre!

Csak a balga fogad el megoldást problémáira, azok okozóitól.

forrás:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése